Fix árat akkor válasszon, ha a munkát a kezdés előtt meg lehet határozni, és egyértelmű kritériumok alapján át lehet venni; ráfordításalapú elszámolást (time and materials) akkor, ha a követelmények menet közben, a tapasztalatokkal változni fognak. A gond ott kezdődik, amikor a modell nem illik a bizonytalanság mértékéhez, és a vegyes modellek, például a szakaszos fix ár vagy a felső határhoz (plafonhoz) kötött ráfordításalapú elszámolás gyakran jobban beválnak, mint bármelyik tiszta modell.
Az igazi kérdés: ki viseli a bizonytalanságot
Minden szoftveres becslés tartalmaz bizonytalanságot: még meg nem értett követelményeket, a dokumentációjuktól eltérően viselkedő rendszereket, döntéseket, amelyeket senki nem hozott meg. A szerződéses modell dönti el, ki fizet, amikor ebből a bizonytalanságból többletmunka lesz.
Fix árnál a szállító viseli, és beárazza. Ráfordításalapú elszámolásnál Ön viseli, és a ténylegesen ráfordított időt fizeti meg. Egyik modell sem szünteti meg a bizonytalanságot, ezért az a hasznos kérdés, mennyi van belőle, és ki tudja a legjobban kezelni.
A fix ár a meghatározható és átvehető munkához illik
A fix ár akkor működik, ha a munkaterjedelem pontosan leírható, és az eredmény átvételi kritériumok alapján ellenőrizhető: egy jól ismert integráció, alkalmazások ismert körének migrálása, vagy olyan funkciók, amelyeket már megterveztek és a felhasználókkal validáltak. A költségkerete kiszámítható, a szállítónak pedig érdeke a hatékony megvalósítás.
Az ár kockázati tartalékot tartalmaz, és egy gondos szállító ezt az ismeretlenek mennyiségéhez méretezi. Minden, ami kívül esik az írásban rögzített munkaterjedelmen, változtatási kérelemmé válik, saját árral és saját határidővel. Ha a munkaterjedelem homályos volt, ezekből a változtatási kérelmekből alkudozás lesz, ami megterheli a munkakapcsolatot.
Egy kevésbé feltűnő kockázatra is figyeljen. Az a szállító, amelynek a fix ára túl alacsonynak bizonyul, minden okkal spórolni fog a tesztelésen, a dokumentáción és a kódminőségen, vagyis éppen azokon a részeken, amelyek hiánya csak később tűnik fel.
A ráfordításalapú elszámolás a menet közben változó munkához illik
Ráfordításalapú elszámolásnál a csapat által ráfordított időt fizeti meg, általában szerepkörönként egyeztetett díjakkal. Ez illik a feltáráshoz, az olyan új termékekhez, amelyek követelményei a felhasználói visszajelzéstől függenek, a folyamatos fejlesztéshez, és az olyan rendszereken végzett munkához, amelyeket senki nem térképezett fel teljesen. A prioritásokat hetente módosíthatja a szerződés újratárgyalása nélkül.
A kockázat Önnél van: a teljes költség nyitott, és egy rosszul vezetett csapat sok időt tölthet rossz dolgokkal. A ráfordításalapú elszámolás csak akkor működik, ha látja és irányítani tudja a munkát, vagyis ha az alábbiak adottak.
- Az Ön kezében lévő, prioritás szerint rendezett backlog, elöl a legértékesebb munkával
- Működő szoftver bemutatása rögzített ritmusban, például egy- vagy kéthetente
- Jelentések, amelyek funkciók vagy mérföldkövek szerint mutatják, hová ment el az idő
- Rendszeresen frissített költségvetési előrejelzés, összevetve a leszállított eredményekkel
- A jog, hogy rövid határidővel módosítsa a csapat létszámát vagy leállítsa a munkát
A vegyes modellek gyakran jobban beválnak, mint a tiszta modellek
Sok projekt se nem teljesen ismert, se nem teljesen nyitott, és a gyakori vegyes modellek ezt tükrözik. Mindegyik a kockázat egy részét ahhoz tolja vissza, aki a legjobban tudja kezelni.
- Szakaszos fix ár: egy rövid, fix áras feltáró szakasz, majd fix ár a megvalósításra, a feltárás eredményei alapján. A nagyobb összeget csak akkor vállalja, amikor az ismeretlenek már kisebbek.
- Plafonos ráfordításalapú elszámolás: a ráfordított időt egy egyeztetett felső határig fizeti. A szállító figyelmezteti, mielőtt elérné, és a munkaterjedelmet úgy igazítják, hogy a legfontosabb munka a plafon alatt elkészüljön.
- Mérföldkövenkénti fix ár: minden mérföldkőnek saját munkaterjedelme, ára és átvételi kritériumai vannak, és a következő megkezdése előtt mindkét fél újraértékelheti a helyzetet.
- Célár: egyeztetett becslés, amely alatt a megtakarításon, felette a túllépésen osztoznak a felek, így mindkettőjüknek érdeke a hatékony megvalósítás.
A modellt ahhoz a szakaszhoz igazítsa, amelyben éppen tart
Egy projekt a modellek között is válthat. A feltáráshoz és a korai prototípusokhoz a ráfordításalapú elszámolás vagy egy kis fix ár illik, mert céljuk a bizonytalanság csökkentése. Egy egyértelmű tervekkel és átvételi kritériumokkal rendelkező megvalósítási szakasz lehet fix áras. Az indulás utáni támogatás és továbbfejlesztés gyakran visszatér a ráfordításalapú elszámoláshoz vagy egy havidíjas megállapodáshoz.
Az alábbi kérdések segítenek dönteni az Ön előtt álló szakaszról. Ha az első kettőre és az utolsóra igennel tud válaszolni, a fix ár reális. Ha a felhasználói visszajelzés átformálja a munkát, és Ön hetente tudja irányítani, a ráfordításalapú elszámolás vagy egy vegyes modell jobban szolgálja.
- Meg tudná ma fogalmazni az átvételi kritériumokat minden leszállítandó eredményhez?
- Ismer minden rendszert és adatforrást, amelyet a munka érint?
- Megváltoztatja a felhasználói visszajelzés, mit épít a következő hónapokban?
- Van valakije, akinek hetente van ideje priorizálni és átnézni a munkát?
- Fontosabb Önnek a rögzített költségkeret, mint a munkaterjedelem rugalmassága?
Szerződéses feltételek, amelyek bármelyik modellnél védik
Az árazási modelltől függetlenül néhány kikötés többet tesz az Ön védelméért, mint maga az árazás. Ellenőrizze, hogy a szerződés mindegyiket világosan lefedi-e.
- Átvételi kritériumok minden mérföldkőhöz, meghatározott határidővel az elfogadásra vagy elutasításra
- Írásos változáskezelési folyamat: hogyan kérik, becsülik és hagyják jóvá a változtatásokat, és ki teszi ezt
- A kód és a szellemi tulajdon az Öné, és az első naptól hozzáfér a repositorykhoz
- Megnevezett kulcsemberek, és hogy mi történik, ha közülük valaki távozik
- Felmondási feltételek, amelyekkel leállíthatja a munkát, megtarthatja az addig elvégzett munkát, és rendes átadást kap
- Szavatossági feltételek az átvétel után talált hibákra
Sokat elárul, hogyan javasolja a partner a modellt
Az a partner, amely részletes kérdések nélkül ad fix árat, vagy nagy kockázati tartalékot épített be, vagy nem értette meg a munkát. Az pedig, amelyik rendszeres bemutatók és jelentések nélküli, nyílt végű ráfordításalapú elszámolást kér, arra kéri Önt, hogy viselje a kockázatot anélkül, hogy eszköze lenne a kezelésére.
Egy jó válasz elmagyarázza, a munka mely részei bizonytalanok, és olyan felépítést javasol, amely kezeli őket, gyakran egy első szakaszt, amely csökkenti az ismeretleneket, mielőtt szilárdabb kötelezettségvállalás következne. Ha egy konkrét projektnél mérlegeli a modelleket, leírhatja a „Projekt indítása” űrlapunkon, és mérnökeink egy őszinte következő lépéssel válaszolnak.
A legfontosabbak
- A szerződéses modell dönti el, ki fizet, amikor a bizonytalanságból többletmunka lesz.
- A fix ár az írásban rögzített munkaterjedelmű, átvételi kritériumokkal rendelkező munkához illik; a ráfordításalapú elszámolás a menet közben változó munkához.
- A ráfordításalapú elszámoláshoz átláthatóság kell: az Ön kezében lévő backlog, rendszeres bemutatók és jelentések arról, hová ment el az idő.
- A szakaszos fix ár és a plafonos ráfordításalapú elszámolás gyakran jobban beválik, mint bármelyik tiszta modell.
- Az átvételi kritériumok, a változáskezelési folyamat, a kód tulajdonjoga és a kilépési feltételek bármelyik modellnél védik Önt.
GYIK
Olcsóbb a fix ár, mint a ráfordításalapú elszámolás?
Nem feltétlenül. A fix ár tartalékot tartalmaz a szállító kockázatára, és a változtatási kérelmek tovább növelik. A ráfordításalapú elszámolás jól vezetett munkánál kevesebbe, rosszul vezetettnél többe kerülhet. A várható teljes költséget vesse össze, a változtatásokkal együtt, ne a kiinduló összeget.
Mi az a plafonos ráfordításalapú szerződés?
A ráfordított időt fizeti meg, egy egyeztetett felső határig. A szállítónak figyelmeztetnie kell, mielőtt a plafont elérné, és a felek úgy igazítják a munkaterjedelmet, hogy a legfontosabb munka ezen belül elkészüljön. Ismert felső határt kap, miközben megmarad a rugalmasság.
Átválthatunk később ráfordításalapú elszámolásról fix árra?
Igen, és ez gyakran észszerű. Amint a feltárás vagy a korai fejlesztés csökkentette az ismeretleneket, a hátralévő munka meghatározható és beárazható. Előre egyezzenek meg, milyen információkra épül majd a fix áras ajánlat.